Írópalántás kihívás

június 11

Kentaur

Mara arra eszmélt,hogy egy durva lenzsákba gyömöszölik és lovon vágtatanak vele. A szíve a torkában dobogott. Két nap múlva lenne az esküvője, ez most mi akar lenni?!
A ló hirtelen megállt, majd betrappolt egy házba. Mara érezte hogy valami puhára dobják,majd meglazult a zsák szája. Szinte kirobbant a zsákból és az ajtó felé iszkolt. Egy ló mellett. Aki elkapta és visszadobta az ágyra. Felnézett. Elrablója nem más volt mint egy kentaur, méghozzá aki már nem volt szomjas.
-Nyughass te fehérnépség! -szólt rá a lányra.
Mara hallott már történeteket róluk, tudta hogy szűz lányokat rabolnak,hogy asszonyaikká tegyék őket. Ezzel csak egy bökkenő volt. Félve nézett a kentaurra. Vajon megöli, ha elmondja neki?!
Nem látszott vérszomjas fenevadnak, csupán olyannak aki egy kis alkoholtól erősnek éri magát. Mondjuk erősebb is volt egy átlag emberhez képest. Mara megköszörülte a torkát.
-El kell mondanom valamit. - A kentaur kicsit meg-meg rogyott, ahogy próbált a lány mellett állni. Kicsit akadozva kinyögte.
-Hallgatlak.
-Nem vagyok szűz. Ezért lett volna az esküvőm holnap után.
Meglepetésére a kentaur elkezdett bömbölni.
-Még ez sem sikerül nekem. Egy semmire kellő vagyok,még rendesen nőt sem tudok szerezni.
A lány majdnem elnevette magát, kicsit vicces látvány volt egy bömbölő kentaur.
Megsajnálta szegényt.
-Tudod mit, ha visszaviszel a városba, beajánlhatnak a vezérnek és harcolhatnál a városért. Szerintem találnál is megfelelő asszonyt. A katonáinkat mindenki tiszteli a városban.
A lény nagy szipogások közepette elgondolkozott a dolgon. Majd megadóan bólintott.
-Rendben. Visszaviszlek, legyen így.
Így kezdődött Mara és a kentaur barátsága.