Pizza napoletana
Meleg volt, az izzadság csordogált a hátamon.
A légkondi bágyadtan zümmögött.
-Úgy ennék egy pizzát! - nyögtem. Becsuktam a szemem, és odaképzeltem magam a tengerpartra.
Hirtelen a másik asztal felől vad billentyűzet nyomkodás szakította meg az álmodozásom.
- Rendeltem pizzasütőt! - vigyrodott el a férfiember a széken.
Piros. Házmesteres. És úgy néz ki mint egy ufó.
De a miénk.
Beszereztünk mindent. Pizzalisztet, fűszert, zöldségeket. Rozé kiáltott utánam: -Engem itthagysz?
Nem hagytuk.
Sajtot nem kellett, mert az mindig van itthon.
Én összeállítottam:
500 gr pizzaliszt
320 ml víz
15gr só
2 gr friss élesztő
A robotgép gyúrta, a férfiember meg szurkolt a fűnyíró mellől.
Rozé gyöngyözve aranylott a pohárban, miközben néztem, hogy az átlátszó műanyag dobozban a kis buborékok szaporodnak a nyúlós masszában. A bor hűvösen csúszott le a kiszáradt torkomon.
Nem csak én vágytam a hideget, hanem a nápolyi is. Bekerült a hűtőbe, 24 órára.
Másnap eljött a nagy pillanat.
Az első kicsit szétszakadt, túl vékony lett.
A második kicsit megégett,
De a harmadik a következő napon!
Tiktok videó: Pizza
Férfiembert faggatom:
-Na ? Ez milyen lett? Jó a tésztája? Elég vastag? Jó a feltét? Ízlik?
- Hagyjál! Élvezkedem! - és egy hatalmasat harapott.
Hátradőltem, és én is átadtam magam az élvezetnek.
A sajt lágyan simult a számba, a vékony tésztával együtt. A pizza szélén a kéreg hangosan roppant, rozé gyöngyözve követte.
Hátradőltem, és ott voltam.
A kis tavernában, a tengerparton, ahol lágyan szólt a zene, a tengeri szellő körbeölelte a testem.
Kis vitorlás ringatózott a türkizkék vízen, sirály repült a lenyugvó nap felé.
( Kép Ai-vel készült) Zene az érzéshez: youtube