Perzselő vágy
Mint a sercenő gyufa úgy kaptam lángra, amikor találkoztunk. A perzselő forróság futótűzként terjedt szét a testemben, agyam felizott, mint vulkánból kitörő láva. Gondolataim szikrákat hánytak a lelkemben.
Méhem fájt a kielégületlenségtől, mint a sivatagban az utolsó lehelletéért küzdő kóró, szomjaztam a utánad. Az érintésedért, a csókodért, az illatodért. Enyhülést csak az együttlétünk hozott.
Amikor végre a ...