Horváth M. Ágnes: Anna
Éles fájdalomra ébredt, érezte, hogy a haja összetapadt a vértől. Nem tudta megmozdítania a kezeit. – Sőt, egyáltalán nem tudott mozogni, mivel a lábaival együtt a székhez voltak kötözve. – Hideg volt és fázott, de mindezt felülírta a zsigereiből felkúszó egyre erősödő félelem. Motoszkálás csapta meg a fülét, arra fordította a fejét. A mozdulatra élesen nyilalllt a feje, amire akaratlanul is felszisszent. Az elrablója ott állt a szoba közepén. Magas volt és jóképű, arca nyúzott, sötét haja kuszán az égnek meredt. Gyűrött farmernadrágot és inget viselt, amin barnás foltok éktelenkedtek, feltehetően az ő vére volt, hiszen a férfi sértetlennek tűnt. Lizi nagyot sóhajtott. Péter volt az, Anna pasija.
– Látom felkeltél! Épp itt volt az ideje, nem szeretem, ha valaki lusta! Az én Annám az első kakasszóra kiugrott az ágyból. Istenem! – zokogott fel a férfi. – Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy itt hagyott! Az én drágaságom nem halhatott meg!
– Hol vagyok?
Gúnyos kacaj volt a válasz.
– Az neked egyáltalán nem fontos! Már nem! Már semmi sem fontos! Csak a pillanat, hogy végre meglakolsz! Miért? Miért pont az én drágaságomat kellett megölni? Egyszerűen nem fér a fejembe! Elütötted! Meghalt! De most ezért megkapod a büntetésedet!
Lizi remegett, mint a kocsonya. Felrémlett előtte a nő, ahogy hatalmasat sikított, és a kocsija átdöccent a testén. Még a csontját is hallotta, hogy roppan, a lehúzott ablakon keresztül.
Körbenézett, próbált ösztönösen valami kiutat keresni, de nem látott semmit, csak egy asztalt, rajta egy majdnem teljes pizzát, egy palack vizet, meg egy kést. Érezte, hogy forogni kezd vele a világ. Persze, mielőtt leütötte ez az őrült, pont étterembe készült.
– Adnál a pizzából? Ha elájulok, nem veszed hasznomat!
– Ananászos, Anna kedvence. Én sosem szerettem rajta ezt az édes szart, de amióta elment, azóta csak így bírom megenni. Furcsa nem?! – nézett bánatosan Lizire.
– Nem, dehogyis! Az ananász finom! Mesélj Annáról, milyen volt? – kérdezte remegő hangon. Közben az egyik kezét sikerült kiszabadítania a kötelek alól.
– Az én drágám! Olyan szép volt, pont így szerette a pizzát! – odatartotta a szeletet a nő szájához, majd hagyta, hogy egy nagyot harapjon belőle. – De mit is csinálok? Hiszen te megölted! – kapta el hirtelen az ételt és visszadobta az asztalra. Felkapta a kést, és egy lépéssel a nőnél termett, a nyakához szorította.
– Milyen érzés? Neki csak egy pillanat volt, de te hosszan fogsz szenvedni!
– Kérlek! – peregtek a könnyek a szeméből – Ne bánts! Baleset volt!
– Meghalt! Miattad! Ha most itt lenne velem, minden másképp alakult volna! Most otthon vacsoráznánk, és gyertyafény mellett megkérném a kezét! Holnap repülnénk Miamiba. Tudtad, hogy az a kedvenc helye?
– Megteszek mindent, amit csak akarsz!
– Őt már nem hozhatod vissza! – beleállította az asztal lapjába a kést. – Ma van a születésnapja. Mára rendeltem neki harminc vörös rózsát.
Leroskadt a másik székre és lehajtotta a fejét, úgy zokogott. Lizi már majdnem megsajnálta.
– Jön majd más, sokkal több nő van, mint férfi! – próbálkozott. Elővette a legelbűvölőbb hangját, ami általában bejött az embereknél. – Látom, hogy te nem vagy olyan! Ha engem megölsz, akkor börtönbe kerülsz! Szerinted Anna ezt akarta volna? Azt akarná, hogy boldog legyél, és éld az életet. Hiszen annyi szép van még kint, amit nem láttál!
A férfi egy nagyot sóhajtott, majd felállt és fel-alá kezdett járkálni, idegesen a hajába túrt. Lizi tovább beszélt.
– Nem lesz semmi baj, ha elengedsz, minden jóra fordul, biztos lehetsz benne! Engedj el kérlek! Szépen kiraksz valahol, én meg hazamegyek és elfelejtjük az egészet!
Egyszer csak a másik szobából egy mobil szólalt meg. A férfi kisietett, Lizi azonnal kihasználta a helyzetet, és odaugrált az asztalhoz. Felkapta a kést és remegő kézzel elvágta a köteleit, közben folyamatosan az ajtóra pillantott. Amikor végzett, az ajtó mellé ugrott, ami hirtelen kinyílt.
Ahogy belépett az elrablója, Lizi hátulról a nyakába döfte kést, ami megakadt a gerincoszlopban. A férfi odakapott, de a vér megállíthatatlanul, lüktetve folyt az ujjai között. Meredt szemmekkel bámulta a lányt, miközben elterült a padlón, és egyre nagyobb lett körülötte a bíborvörös tócsa.
Lizi állt és nézte a haldoklót.
– Tudod miért kellett meghalnia annak a kurvának? Mert veled akart lenni, nem pedig velem!
Foto: AI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
