Novellák, napi szösszenetek, rövid írások

2025. március 13. 10:35 - Horváth M. Ágnes

Falfirka

Falfirka

 

Kati rendszeresen akkor ment haza a melóból, amikor Tomi épp a híd lábánál lebzselt, vagy festett a betonra. Sosem álltak szóba, csak egy gyors köszönést intéztek egymáshoz, pedig sokszor buliztak már együtt.
A csaj csodálta a srác művészetét, igazi remekműveket szokott alkotni.
Aznap megint ott futottak össze. Kati szíve nagyot dobbant, majd meg is torpant, hiszen
meglepetésére Tomi hevenyészett betűket fújt épp a falra.

Akaratlanul is megállt, és
elolvasta a mondatot.

“ Nem tudom elmondani, hogy szeretlek, ezért írom a falra”

– Komolyan? Ez szar kifogás! – szaladt ki a száján.
Tomi zavartan nézett rá.
– Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess! – szűrte a fogai között. – Nem tudsz te semmit.
– Az lehet, de tudom, hogy gondolkozunk. Ha elmeséled mi a szitu, akkor lehet, hogy segíthetek.
– Azt kötve hiszem.
– Rendben, akkor további jó szenvedést! – már lépett is volna tovább, de a srác hangja megállította.
– Rendben! – rágyújtott, sercegve izzott fel cigije. – Egyetlen alkalom volt csak, amikor együtt voltunk. Azóta nem láttam. – Elhallgatott.
– Bővebben! – szólt rá élesen Kati
– Huh, ez olyan ciki. Buliztunk, be voltam piálva, amikor megjelent. Meg akartam kapni, már hónapokkal ezelőtt kipécéztem, de addig mindig volt pasija, amit nem is csodálok. Perfekt a nő minden téren, . Na most pont nem volt senkije, így befűztem. Felmentünk az emeletre. Már levetkőztünk, és olyan… olyan volt mint egy Madonna.

Kati kicsit fájó szívvel hallgatta. Őt mikor fogja valaki így csodálni?

– A szája mint a cseresznye, a mellei meg… –folytatta a srác, felemelte a kezeit, majd leejtette, rájött, hogy kinek mutogatná az alma melleket. – Mindegy. Szóval épp témánál voltunk, iszonyatosan rá voltam gerjedve. Már benne voltunk a közepében, csaj rajtam lovagolt, erre mi történik? A piától felkavarodott a gyomrom, és épp hogy nem
okádtam őt telibe.
– Hogy mi? Na ne! – kezét a szája elé kapta.
– De! Félig a felsőjére ment, ami a földön volt. Felkapta a pólómat, és a szoknyáját és kiviharzott. Még csak helyre sem tudtam hozni. Én meg itt állok, és folyton rá gondolok. Nem tudom kiverni a fejemből.
– Akkor hívd fel! Nemigaz, hogy meg sem próbálod!
– Nem tudom a számát.

– Tudod ki áll előtted? Szerinted a csajoknak ki szokta stalkolni a pasikat? Mrs Sherlock
Holmes! Mit tudsz róla? -- kapta elő a mobilját.
Pár perc kutakodás a hálón, és már azt is megfejtették, hogy holnap hol lesz. Tomi hitetlenkedve nézte ténykedését.
– Nem semmi vagy! Köszi…
– ... Kati. Sok sikert Madonnához! – inkább elfordult, és hátraintett kezével, hogy Tomi ne vegye észre sírásra görbülő száját, és összefacsart szívét.
Otthon lehányta cuccait a sarokba, felmelegítette ebédjét, majd elővette naplóját.

“ Nem tudom elmondani, hogy szeretlek, ezért írom a naplómba”

 

Kép AI segítségével készültfalfirka

 

_137635ef-0929-4efb-b2ea-a54aca71c135.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://agnesirasai.blog.hu/api/trackback/id/tr2718815856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Novellák, napi szösszenetek, rövid írások
süti beállítások módosítása