Egy cukrászdában futunk össze. Végignézek rajta. Még olyan kis ártatlan, naív. De milyen is  lehetne egy tizennyolc éves? 

18: Szia! Ó, még mindig a csokitortát szeretem? 

48: Igen, van ami megúnhatatlan. 

18: Mi az amit meg fogok únni? 

48: Szinte semmit. 

18: Gazdag leszek? 

Erre felnevetek. 

48: Nem. De boldog. Megtalálod az utad. 

18: Tényleg? (Hirtelen ficánkolni kezd) -És mi lesz az? 

48: Író leszel. Kicsit későn, de sikerülni fog. 

A kis csitrinek elkerekedik a szeme. 

18: Júj, ez olyan izgi! A történetek miatt, ugye? Amik éjszakánként nem hagynak aludni! (Egy kicsit elhalgallgat, majd folytatja) És Vele? Vele mi lesz? Szeretni fog még? 

48: Ó, hogyne. Két gyermeketek lesz. Pont ahogy terveztétek. 

18: (Könnybe lábad a szeme) És jó anya leszek? 

48 (Megfogom a kezét) Minden rendben lesz. Nehéz lesz, de minden jól fog alakulni!

18: (Rémülettel a szemében) Félek. Mit tanácsolsz? Mit tegyek?

Hirtelen minden élmény átsuhan az agyamon. A végigsírt éjszakák, a legboldogabb pillanatok. Az egész, hogy miért vagyok ott, ahol most vagyok.

Elmosolyodok. 

48: Csak éld az életed! És kicsit többet gondolj néha magadra!

Fotó: AI