Régen utáltam a lángost. Aztán azon kaptam magam hogy egyre többször ennék. Olyan igazán jó kis fokhagymás-tejfölös-sajtosat, ami nyúlósra olvadt rajta.
Majd rájöttem, hogy nem is a lángost kívántam meg, hanem a fokhagymás tejfölt. Szeretem a hagyma minden fajtáját, hétvégéhez közeledve meg bátorkodom enni is, jó sokat.
Már korábban elterveztem, hogy pénteken rántott karfiolt és gombát fogok sütni, petrezselymes burgival. De ez olyan snassz izé. Fel kéne dobni valamivel. Úgyhogy jött a turbózás. Szeretek kicsit eltérni mindig az alapoktól, úgyhogy mindig változtatok valamin.
A lisztbe flekken port kevertem, a zsemlemorzsába szezámmagot. Jól mutatott a kisült gombafejeken, mintha gyilkos galócák lennének :D
Mivel ezeknek a rántott zöldségeknek a kisütését csak egy kis serpenyőben tudtam kivitelezni, ezért jó sokáig tartott. Itt jön képbe a Brilliáns Elmék, azaz a Suits sorozat a Netflixen ( feliratos, de engem ez nem zavar, itt sok poén jobban jön ki az eredeti nyelven)
Pörgős, agyalós, szerelmes és sokszor drámai, könnyfakasztó. Kell ennél több, hogy ne unatkozzak a sercegő gombák mellett?
Persze hogy nem.
Ja és hogy le ne maradjon a lényeg: miközben sütögettem, kikavartam egy pohár tejfölt sóval és jó apróra vágott fokhagymával, aminek az íze összért a tálalásra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
