Pizza napoletana

Meleg volt, az izzadság csordogált a hátamon. 

A légkondi bágyadtan zümmögött. 

-Úgy ennék egy pizzát! - nyögtem. Becsuktam a szemem, és odaképzeltem magam a tengerpartra. 

Hirtelen a másik asztal felől vad billentyűzet nyomkodás szakította meg az álmodozásom. 

- Rendeltem pizzasütőt! - vigyrodott el a férfiember a széken. 

Piros. Házmesteres. És úgy néz ki mint egy ufó. 

De a miénk. 

Beszereztünk mindent. Pizzalisztet, fűszert, zöldségeket. Rozé kiáltott utánam: -Engem itthagysz? 

Nem hagytuk. 

Sajtot nem kellett, mert az mindig van itthon. 

Én összeállítottam:

500 gr pizzaliszt

320 ml víz

15gr só

2 gr friss élesztő

A robotgép gyúrta, a férfiember meg szurkolt a fűnyíró mellől. 

Rozé gyöngyözve aranylott a pohárban, miközben néztem, hogy az átlátszó műanyag dobozban  a kis buborékok szaporodnak a nyúlós masszában. A bor hűvösen csúszott le a kiszáradt torkomon. 

Nem csak én vágytam a hideget, hanem a nápolyi is. Bekerült a hűtőbe, 24 órára. 

Másnap eljött a nagy pillanat. 

Az első kicsit szétszakadt, túl vékony lett. 

A második kicsit megégett,

De a harmadik a következő napon! 

Tiktok videó:  Pizza  

Férfiembert faggatom:

 -Na ? Ez milyen lett? Jó a tésztája? Elég vastag? Jó a feltét? Ízlik? 

- Hagyjál! Élvezkedem! - és egy hatalmasat harapott. 

Hátradőltem, és én is átadtam magam az élvezetnek. 

A sajt lágyan simult a számba, a vékony tésztával együtt. A pizza szélén a kéreg hangosan roppant, rozé gyöngyözve követte. 

Hátradőltem, és ott voltam. 

A kis tavernában, a tengerparton, ahol lágyan szólt a zene, a tengeri  szellő körbeölelte a testem. 

Kis vitorlás ringatózott a türkizkék vízen, sirály repült a lenyugvó nap felé. 

( Kép Ai-vel készült)  Zene az érzéshez: youtube