Még én is az vagyok, de haladok az úton, elég erőteljesen. Most egy kicsit elmesélem, hogy csinálom, így adok pár tippet annak, aki most vágna bele. 

Ma megtört a jég. Másfél éve kezdtem el írást tanulni, szinte rögtön elkezdtem pályázatokra írni. Elég sok van, úgy évente 5-6 vagy még több is, van olyan amire egyet, van olyan amire többet is be lehet adni. ( Én csak ingyeneseket nézek egyelőre.) Ma láttam meg az idei első eredményét, hogy bejutottam, méghozzá nem is egyel, hanem kettővel! 

És hogy csináltam? 

• Először is sokat olvastam. Mindent. Minden ami a szemem elé került elolvastam. Fantasy, romantikus, történelmi, sci-fi. Jöhet bármi, iszom a szavakat. Míg olvasunk, szókincsünk bővül, rögzülnek szófordulatok, kifejezések. ( a profibbak jelölnek is olyan kis színes papírcsíkokkal, én mindig elfelejtem). 
• Mindent leírtam, ami az eszembejutott. Ha egy fél versszak volt, vagy egy párbeszéd, de vicces és még nem illet sehova, lejegyzeteltem. Mindenhol van egy füzetem, vagy cetlim, de a telefonom például mindig nálam van, abban szuperül lehet használni a google drive-ban a mappákat, dokumentumokat. Csináltam külön jegyzetek mappát a random szösszeneteknek, csináltam külön mappát a pályázatoknak, írókörnek. 
• Írókör. Jókor voltam, jó helyen ( karma vagy mi), elkaptam pont a Tiktokon a Polcrafel írókör indulását, így részt vehettem az első csoportban, ahol szuper kis csapat alakult ki (egyébként a harmadik helyen végeztem , mivel pontoztuk egymás írásait). Közben külön csináltunk tiktokról megismerkedett írópalánta és író barátokkal egy önfejlesztést, havi írói kihívást ( minden napra kitaláltunk egy adott szót, annak kellett szerepelni egy rövid írásban, amit már végén úgy felfejlesztettünk, hogy novellákká, kisregényekké alakultak át a wattpadon). Itt szeretném külön megemlíteni Ferger Annamáriát és Vivient ( itt a blog.hu-n Night Flowerként van jelen, egyébként kiscsillag_86), akik sokat segítettek/segítenek az úton. 
• Lépj ki a komfortzónából. Huhú de nem mertem leírni az a elején, hogy két test összesimul... Most már bezzeg úgy kell visszafogni magam, hogy ne legyen túúúúl részletes. Ki kell próbálni minden zsánert. Nem tudhatod, melyik fekszik neked a legjobban, míg meg nem próbálod. Erre nagyon is jó volt az írókör, ahol én például azt a feladatot kaptam, hogy a Hófehérkét írjam meg pornóban. Megírtam. Ez a legolvasottabb írásom a wattpadon. Több mint 5 zeren olvasták. Írtam hozzá még egy kis pluszt is a törpékkel. Ha valakit érdekel lent linkelem. 
• Írókurzus, írótanfolyam. Megtanít kisebb fortélyokra, miket kell elkerülni, kicsit hozzászokik az ember a formára, karakterszámra, stb. ( Láma kiadó novella kurzusára járok most.)
• Wattpad. Tudom, sok kiadó nem szereti, de valahol el kell indulni. Hozzászokni, hogy olvasni fogják az írást mások is. Kicsit bíbelődni a borítóval ( azóta összebarátkoztam a canvával, szuper kis borítókat hoztam vele össze, van fent egy csomó könyvborító sablon). Itt is lehet író vagy olvasóbarátokat szerezni, és milyen nagy élmény, ha kapsz is csillagot arra amit leírtál! 
• Pályázz meg mindent, amit csak tudsz. Nem baj, ha nem jutsz be, sőt szinte biztos, hogy az elsők nem lesznek jók, de hozzászoksz a szabályokhoz, formai megkötésekhez, amiket kérnek a kiadók ( általában A4 méret, Times new roman, 12-es betűméret és sorkizárt, de ez persze eltérhet, de eddig 10-ből 8-at így kellett írni. ) Karakterszám, szószám, oldalszám.. Ezeket még a google driveban is látod, én sokszor ott írom meg, azután bemásolom word-be, ott fejezem be a szerkesztést. Mindent át kell olvasni. Nem használhatsz VÉGIGNAGYBETŰT vagy ferdebetűket vagy vastag kiemeléseket. Olvasd át, mielőtt elküldöd a megadott módon, van ahol emailben kell, van ahol kimondottan a honlapra kell feltölteni, egy jelentkezési lappal együtt. Pályázatokat találtok pl. a Pályázatmenedzser oldalon, vagy vannak erre szakosodott írói facebook csoportok is. 
• Zene, mint a pavlovi reflex, úgy működik nálam, már sok zenelistám van, és azt indítom be, amilyen sztorit írok éppen ( van ancient -fantasyhoz, van klasszik - romanitkus írásokhoz, van pörgős- sci-fihez).
• Napló írás. Jó ha írod, sokáig nem álltam rá, egyszerűen elfelejtettem, azután vettem egy csomó matricát, wasi tape-et (szuper színes, mintás matrica-szalagok), és ezekkel dobom fel az írásomat. Persze, hogy így gyakrabban nyúlok a naplómhoz. 

És írj, írj minél többet. Nekem még sokat segít az, hogy AI-val képet is készítek hozzá, nagyon inspiráló, néha bedob egy olyan részletet a képre, ami beindítja az ihletet. 

Mindeféle social media felületen Agnes H. M. -ként megtaláltok, a hófehérkés írásomat ( és sok másikat) itt találjátok: 

WATTPAD

Sok- sok írást és ihletet kívánok mindenkinek! 

Pénteken és szombaton csodaszép napunk volt, ma is napsütésre keltünk, de nagyon heves jeges széllökések vannak. 

Ahogy mentünk haza, néztem, hogy a fákról a szirmok úgy szállnak mint a hóesés.

Szállnak a szirmok a szélben.

Hű, ez szép. Nem szabad veszni hagyni. Ismételgettem is magamban, próbálgatva újabb sorokat hozzáadni. Végül megszületett a röpke négy soros versike. Nem vagyok verselős, ritkán ihlet meg valami, de ez most nagyon elkapott. Rögtön készítettem is belőle egy képes kis valamit. Tetszik ez a lilás szín, mintha egy régi tollal írták volna. Ír vajon még valaki ilyennel? 

Sokan szidják a tiktokot, pedig nem rossz az, csak tudni kell használni. Mivel jó nagy kertünk van, telis tele ehető (!) gazzal, vadon termő gyógynövényekkel, így ráfüggtem az ilyen tartalmú videókra. 

Fájt a vállam jó sokáig, nem vagyok már mai csirke, és pont jól jött egy ilyen natur kence recept, amit ott osztottak meg, gyorsan el is mentettem. 

Még Horvátországból hoztunk haza egy pár szál rozmaringot, mivel jó kis fűszernövény, meg úgy gondoltam, biztos nem jön rosszul az én kis boszorkánykonyhámban. Nem is gondoltam volna, hogy pont ez fogja megoldani a problémámat. 

Nem sok, csak három összetevő kell a boszorkányos macerátum ( olajos kivonat) készítéshez, ami nem is olyan ördöngősség. 

250ml extraszűz olivaolaj

1 marék apróra vágott rozmaring levél 

10 darab babérlevél. 

A rozmaringot frissen szedtem a bokrunkról, jól megmostam, alaposan leszáratottam a papírtörlők között. 

Letépkedtem a leveleit, nagyjából felaprítottam. 

A babérlevélből nekem csak szárított volt, így azt használtam, de abban is van bőven illóolaj. Azt csak kézzel összeaprítottam. 

A feldarabolt növényeket egy fedeles hőálló üvegedénybe tettem, rálocsoltam az olajat. Berakhatjuk pár órára alacsony hőfokra a sütőbe, vagy mikróba 1 percre, de ügyelni kell, hogy tényleg ne legyen forró, hogy a finom olajok ne károsodjanak. 

Végül lefedtem és egy hétig nem nyúltam hozzá ( meleg helyre tettem, a kályha közelébe), majd leszűrtem és tiszta üvegbe töltöttem, kész a használatra. 

Az igazi macerátum készítésnél nem hevítik az olajat, csak 4-6 hétig áztatják benne a gyógynövényeket, de én türelmetlen vagyok, így kellett a rásegítés. 

Nem csak fájó izületekre jó, de általános testápolóként is használható. 

Vaják

Nagyon sokáig nem olvastam könyveket. Család, munka, miegymás. Inkább sorozatokra voltam rákattanva, ezek között is leginkább a Vajákra, a Netflixesre. Hjaj Henry, egyem a zuzád!

 Majd egy Netflixes csoportban jött tudomásomra, hogy ezt a sorozatot már megjelent könyvekből írták, úgyhogy okulva abból, hogy a Bolygó neve: Halál még jobb könyvben, kaptam magam és rögtön megrendeltem az első részt. A filmsorozat eddigi évadjait az első és a második könyvből készítették, mivel igencsak nem két fillér egy könyv, egyelőre csak az elsőt rendeltem meg. Megrendelhettem volna a többit is azonnal, mivel nem csalódtam. Mintha egy teljesen más történetet olvastam volna, de mégis ugyanazt, ugyanolyan humorosan, vagy még jobban. Visszarepített a gyerekkoromba, a Végtelen történethez. Előjöttek ugyan azok az érzések, amikor néztem/olvastam mindkettőt, a sírás és nevetés váltakozott egymással. 

A Végtelen történetben a Fuhur/Falkor a sárkány volt a kedvencem, a Vajákban az első rész után Kökörcsin, a kis dalával: "Jussát várja a Vaják...".

Így újra belevetettem magam az olvasásba, de nem csak a Vaják miatt is, hanem mert szeretnék írni. Mindenfélét. Mint ahogy olvashatjátok a blogjaimon (=> Vir szigetről, vagy => írói kihívásokról, vagy mindeféléről a => wattpadon ahol erotikus írásaim is vannak... ). Szóval hogy olvashat minél többet az ember a legrövidebb idő alatt? Ha novella köteteket vesz. Így jutottam el a Vaják írójának Sapkowskinak novella válogatásához, ami 

"Maladie és más történetek" címet viseli. 

Ebben a kötetben szó van Vaják szüleiről, Alice a csodaországban egyfajta feldolgozásáról, sok-sok cicáról és egy kis politikáról. Abszolút nem csalódtam, a történetek szórakoztatóak, elgondolkodtatóak. Minden novella előtt kapunk egy kis leírást, hogyan és miért született a költemény. Érdekes, hogy sok író szereti a macskákat....

Június 29-től új Vaják részek a Netflixen, az utolsók Henryvel- ezt egy világ nem fogja kiheverni. 

Állítólag Liam Hemsworth veszi át a helyét. Csajok én azt mondom, elnézve az új fotóit nem hagynak cserben minket, bár Henry igencsak magasra tette a lécet.   ;)

Régen utáltam a lángost. Aztán azon kaptam magam hogy egyre többször ennék. Olyan igazán jó kis fokhagymás-tejfölös-sajtosat, ami nyúlósra olvadt rajta. 

Majd rájöttem, hogy nem is a lángost kívántam meg, hanem a fokhagymás tejfölt. Szeretem a hagyma minden fajtáját, hétvégéhez közeledve meg bátorkodom enni is, jó sokat.

Már korábban elterveztem, hogy pénteken rántott karfiolt és gombát fogok sütni, petrezselymes burgival. De ez olyan snassz izé. Fel kéne dobni valamivel. Úgyhogy jött a turbózás. Szeretek kicsit eltérni mindig az alapoktól, úgyhogy mindig változtatok valamin.  

A lisztbe flekken port kevertem, a zsemlemorzsába szezámmagot. Jól mutatott a kisült gombafejeken, mintha gyilkos galócák lennének :D 

Mivel ezeknek a rántott zöldségeknek a kisütését csak egy kis serpenyőben tudtam kivitelezni, ezért jó sokáig tartott. Itt jön képbe a Brilliáns Elmék, azaz a Suits sorozat a Netflixen ( feliratos, de engem ez nem zavar, itt sok poén jobban jön ki az eredeti nyelven)

Pörgős, agyalós, szerelmes és sokszor drámai, könnyfakasztó. Kell ennél több, hogy ne unatkozzak a sercegő gombák mellett? 

Persze hogy nem. 

Ja és hogy le ne maradjon a lényeg: miközben sütögettem, kikavartam egy pohár tejfölt sóval és jó apróra vágott fokhagymával, aminek az íze összért a tálalásra. 

Amióta az eszemet tudom írtózok a pókoktól, pedig kisgyerekként folyton az udvaron játszottam a mamám kissé elvadult kertjében. Ha meglátok egy ilyen nyolclábút, ledermedek, kiver a víz és sikítva futnék világgá. 

Hogy honnan ered az arachnofóbia? Az okosok azt mondják, hogy benne van a genetikában, ősidők óta tartunk ezektől a kis villámgyors csodalényekről, a nők állítólag ötször jobban. 

Pedig a pókok eszméletlen hálót szőnek, aminek az anyaga is rendkívüli. 

Tudom, hogy hasznosak, mert elkapják a kis apró repkedő bogarakat, ezért kompromisszumot kötöttem velük. 

 Lehetnek a lakásban, csak az ágyam környékén nem. Tegnap jól ki is használták, mert mindenhol ott voltak, a mosogatóban, a törölközőmön.

Farkaspók

És tudjátok mi a legfélelmetesebb? 

Az amikor már zuhanyzol és közben észreveszed a fejed felett a sarokban, aztán amikor lenyúlsz a tusfürdőért és visszanézel, már nincs ott. Életemben nem zuhanyoztam ilyen gyorsan.

Írópalánta kihívás

Felicity szorgosan lépdelt fel a lépcsőn. Végre anya megengedte hogy körbe nézzen a padláson. 

-De az ajtót hagyd nyitva! -kiabált fel utána Jane. 

-Oké anyu!- Már nyitott is be az ajtón, miután a maciját a küszöbre ültette. 

Bent a falak mentén polcokon dobozok álltak. Ahogy lépdelt el mellettük, figyelmesen nézegette a kicsit szakadt, poros dobozokat. Levett egy kis képet a polcról, amin anyukája volt kislány korában, szalaggal a hajában. Neki is hasonló volt a frizurája. Tüsszentett egyet a felkavart portól, ezután visszatette a képet a polcra. 

Észrevett egy nagy ládát az ablak mellett. Szeme felragyogott, mert azt remélte hogy talál itt kincseket. Ez a láda meg pont úgy nézett ki: lakkozott fából készült, sarkai megerősítve fekete vaspántokkal, erős szegecsekkel. Szerencsére nem volt rajta lakat, így csak a pántjait kellett felhajtani. Kicsi kezével nekiveselkedett felnyitni a ládát. Először csak egy kicsit tudta, mivel a zsanérok berozsdásodtak, nehezen mozdult. Minden erejét beleadva nagy nehezen kinyitotta. Egy összhajtogatott színes takarót pillanott meg, de jól láthatóan alatta még volt valami. A takarót félrerakta. Rögtön alatta egy csokor kiszárított virág volt. Óvatosan kivette, letette a takaró mellé. A láda alján újabb fotóalbumokat talált. Egyet kivett, leült a láda mellé és kinyitotta. 

"Budapest 1937" -ez állt cirádás írással a belső borítón. 

A képek nem voltak színesek. Megsárgult feketés-barnásan mutatta meg az akkori életet. Testes néni ült egy széken, mellette nagy bajuszú szépen fésült pipázó bácsi állt. Még sohasem látta őket. Tovább lapozott. A következő képen már egy hintó mellett álltak. Egy utazás elevenedett meg a képeken, ahogy a család Magyarországról az Egyesült Államokba utazott. Hintók, hajók, sosem látott épületek jelentek meg a képeken. 

Mikor végzett, egy újabb fotóalbumot vett ki. Tüsszentett egyet, de mos nem a portól, hanem a hideg levegőtől. Megfogta a takarót, széthajtogatta. Fogalma sem volt róla, hogy a takaró varázserővel bír: annak aki használja teljesíti a kívánságát. 

Felicity beburkolózott a takaróba, leült újabb képeket nézegetni. Az egyiken felismerte a nagyit, de itt még kislány korában volt. Az arca pont mint Felicity-é, csak a haja volt más színű. Akkor divatos loknikba volt rendezve, szalaggal átkötve. A kezében egy nyűtt, félszemű macit szorongatott, mellette egy csodaszép babaház. Felicity felsóhajtott. Bárcsak ő is ott lenne, és játszhatna vele! Ahogy tovább lapozgatott, szeme elnehezült. Nagyot ásítva még jobban beburkolózva lefeküdt a padlóra és elaludt.

Janenek gyanús volt a nagy csend. Felment a padlásra, ott találta Felicityt a láda mellett aludva, egy albumot szorongatva. Kivette óvatosan a kislány kezéből, közben megakadt a szeme az egyik fényképen. A babaház. Jaj mennyit kérlelte már őket a kislany, hogy had kaphasson egy ilyet. Már tudta is, hogy ez lesz a karácsonyi ajándék. Ó, és itt a varázstakaró. Mennyi szépet álmodott alatta! 

Vigyázva, nehogy felkeltse a kislányt felemelte a takaróval együtt , levitte az ágyába. Felicity nagyot szusszanva fordult az oldalára. 

Álmában ott játszott a nagyi mellett a babaházzal.

Azon a nyáron végig a fagyizóban tikkadtam. Míg mások remekül szórakoztak, addig nekem a fagyigombócok kiadagolása maradt. Semmi szórakozás. Napjaimat kisgyerekek és nagyszülők tették ki, pedig mit nem adtam volna egy kockahasú egyetemistáért, most hogy idén már betöltöttem a 18-at és szabad volt a vásár. Persze ilyenkor nem vetődik elém egy jó pasi sem.

Az őrangyalom vagy az istenek megsajnálhattak, így az utolsó héten beesett egyszerre kettő is. Kettő! Gyorsan végiggondoltam hogy hogyan is nézhettem ki az ő szemükkel. Azonnal konstatáltam, hogy az esélyem egyenlő a nullával. Az idétlen siltes sapka alól kilógó, melegtől csapzott hajam a nyakamhoz tapadt, kötényemen a színárnyalat összes színében pompáztak a fagyifoltok. Arcom kipirult és még csak smink sem volt rajtam. Minek, hogy belefolyjon a fagyiba?! Akkor ez nem is az őrangyalom volt, hanem maga az ördög.

A srácok barátok voltak, nagy társasággal érkeztek. Lányok, fiúk vegyesen , de az a kettő magasan verte azt a bizonyos lécet. Sőt, csont nélkül át is ugrották. Nem sok időm volt szemügyre vennem őket, mert azonnal megrohamozták a pultot, és egymást túlkiabálva ecsetelték ki milyen fagyit kér. Először a rövid, szőke hajú, napbarnított bőrű volt a soron. Bűbájos mosollyal kérte ki a kávésat és a málnásat. Átható kék szemével kacsintott egyet és jókora borravalót adott. Úgy éreztem menten elájulok. De a sor kígyózott tovább, így összeszedve minden erőmet szorgalmasan tovább adagoltam a gombócokat.

Majd a másik adonisz következett. Az ő haja fekete csigákban göndörödött, magassága is mint egy görög istené. Neki nem volt olyan napbarnított bőre, viszont a vastag fekete szempillákkal körbevett zöld szemei a mennyországi paradicsomot jutatta eszembe.

-Kérhetek rá tejszínhabot?- kérdezte olyan mély hangon, hogy az végig hasított a gerincemen. Egy szót sem tudtam kinyögni, csak adagoltam rá neki az édes krémet. Ahogy odaadta a pénzt az ujjunk egy pillanatra összeért, és mintha a kettőhúszba nyúltam volna az érzés végig bizsergett egy szempillantás alatt a testemen.

Szerencsére már nem voltak sokan, mert levegőt azt már alig kaptam. Micsoda nap!

A roham után takarítottuk a pultot , amikor egy kisfiú jött oda. Kért egy gombóc fagyit,majd a pénzzel együtt egy papírdarabot is adott összehajtva.

-Várj, ezt visszaadom.

-Azt egy bácsi küldi. Azt mondta vehetek egy gombóc fagyit, ha odaadom.

-Melyik?-szegeztem neki.

-Az egyik- vonta meg a vállát és elinalt.

Kihajtottam a papírt. Egy mozijegy volt , arra az estére szólt. Istenem add hogy a Tejszínhab legyen! Bár a Málnafagyi sem kutya, de a másik szeme!

Alig vártam hogy leteljen a munkaidő, nem volt sok időm elkészülni. A legjobb barátnőmet hívtam fel telefonon, aki azonnal a "segítségemre" sietett, azaz tudni akarta az összes szaftos részletet.

Miközben meséltem, rám aggatta a legszörnyűbb ruháim és olyan igazán vadul kisminkelt. Elégedetten nézte a művét, de kis veszekedés után az egészet újraterveztük, mert az természetesen nem én voltam, de persze csak azzal a feltétellel ha elkísérhet és meglesheti a Titkos Hódolót, akit mindketten reméltünk hogy nem a városi szatír. A tükörben megelégedve néztem magammal szembe. Egy teljesen átlagos lány ,átlagos külsővel aranyszőke, hosszú lófarokba kötött hajjal, nagy zöld szemekkel nézett vissza rám. A ruhám is átlagos volt, sima nyári szivárvány színű trikót és egy rövid farmernadrágot viseltem, fehér tornacipővel. A barátnőm biztosított róla hogy jól nézek ki, majd kituszkolt az ajtón- Mindjárt elkésünk!- felkiáltással.

Mivel a mozi nem volt messze így gyalog indultunk útnak. A beton csak úgy ontotta magából a meleget, a szellő is forró volt ami fújdogált. Az utca megtelt fiatalokkal, lerítt hogy nyári szünet van, mindenki bandázik, csak ne kelljen otthon ülni.

Elhaladtunk egy fagyis előtt, felnyögtem, hogy idén már nem megy le több gombóc a torkomon, gyorsan elfordítottam a fejem. Bezzeg ha pizza lenne. Mintha az ördög megint gúnyt akarna belőlem űzni, egy étterem mellett haladtunk utána el, és a levegőt betöltötte a sülő pizza illata. Máris megjelent a szemem előtt egy olyan klasszikus margherita pizza sok sajttal és paradicsom karikákkal a tetején. Válaszul a gyomrom hatalmasat korgott. Az izgalomtól és a nagy melegtől nem is éreztem hogy éhes vagyok, így indulás előtt elfelejtettem enni. Még jó hogy a nyári munka miatt volt pénzem, így nem kellett azon aggódnom, hogy kerjem meg a Titkos Hódolót hogy vegyen valami ételt.

A mozihoz érve meglepődtünk mekkora a tömeg. Hát persze, a város egyetlen mozijában ilyenkor nagy a forgalom, pláne amikor egy új fantasy filmet adnak.

A barátnőm átnyargalt a szemközti cukrászdába, ahol kiült az utcára egy nagy adag fagyikehellyel, hogy páholyból nézze végig felemelkedésem- vagy bukásom.

Egyből kiszúrtam a tömegben a két adoniszt- és azt hogy ők biztos nem voltak, akik a jegyet küldték, hiszen mindkettő oldalán egy egy szupermodell feszített- természetesen.

Feszengve néztem körbe. Mégis a városi szatír küldte a jegyeket?!

Nagy tétován álltam még egy darabig körbe-körbe kémlelve, aztán eldöntöttem hogy bemegyek és leülök a helyemre, de ekkor valaki megkocogtatta a vállamat.

-Szia Kitti!- megpördültem és meglepetésemben eltátottam a számat. Önkéntelenül is a barátnőmre néztem, aki színpadiasan a kezét a szája elé kapta és úgy tett mint aki elájul.

Márk volt az , az a fiú akivel az egész utolsó iskolai évet végig bandáztunk, mozikba és koncertekre járva.

A fiú nem is Tejszínhab és nem is Málnafagyi volt, viszont határozottan Sós Karamella. A zord külső mögött egy nagyon is ízletes, édes belső lapult.

Azon a napon tudtam meg, hogy a kedvencem a Sós Karamella és mégsem az ördög, hanem az őrangyalom könyörült meg rajtam.

Vihar az Adrián

Már messziről látszódtak a viharfelhők. A hírek is bemondták, hogy mindenki készüljön, jön a Bura.

És ha jön a Bura, akkor az nem játék.

A hajósok kihúzzák a csónakot, a part menti árusok gondosan elpakolnak mindent, lezárják a kis bódéjukat, minden napernyőt leszerelnek és a székeket és az asztalokat a bárokból biztos helyre tesznek. 

Majd elsötétül az ég, a szél ostorként csap az arcunkba víz és porszemekkel keveredve.

Behúzódunk a házba, a fedett terasz fedezékéből csodáljuk az elementáris erőket. A hullámok egyre magasabbra és magasabbra emelkednek, a kint felejetett csónakot próbálják lecibálni a horgonyról, és mivel nem megy nekik, először beborítják vízzel, majd fellökik. 

Az eső is megérkezik, egyelőre csak finoman, majd egyre nagyobb cseppekben hull alá, amiben a szélkorbácsok hullámokat vetnek. Együtt hullámzik az eső és a tenger. A víz az éggel összeér, eltűnik a nap, a horizont, csak a vad, dühöngő vihar van, ami oda-odavág mérgében.

Egy-egy villám hasítja az eget-vizet, göcsörtös csápjaival az esőt ölelve.

Hirtelen az eső alábbhagy, kettéválik az ég és a tenger, sorban bukkanak elő a távoli felhők, hullámok, majd a nap is. A vihar lassan lenyugszik, de nem úgy a tenger. A világos-türkizkékből már semmi sincs, helyette szürkés- sötétkék, olyan halászelnyelő mélységesmély színe van és még mindig csapkod a hatalmas hullámaival, még mindig a kishajókat ostromolva, ami már kínjában a hátán fekszik, de görcsösen kapaszkodik a horgonyba és nem süllyed.

Végül a napsugarak is egyre nagyobb utat törnek maguknak, , lassan megfékezve a tengert, ami még mindig duzzogva köpköd ránk:

Hess, hess ember. Még nem akarlak látni, érezni, maradj csak a szárazföldön a házadban.

De még így duzzogva , köpködve is csodás látvány a lemenő nap fényében. 

Végül a hold fénye végképp megzabolázza és álomba ringatja.

Hullámai elcsitulnak, már csak a halkan ringatózó tenger emlékeztet a pár órával ezelőtti tajtékra. 

Írópalántás kihívás

június 11

Kentaur

Mara arra eszmélt,hogy egy durva lenzsákba gyömöszölik és lovon vágtatanak vele. A szíve a torkában dobogott. Két nap múlva lenne az esküvője, ez most mi akar lenni?!
A ló hirtelen megállt, majd betrappolt egy házba. Mara érezte hogy valami puhára dobják,majd meglazult a zsák szája. Szinte kirobbant a zsákból és az ajtó felé iszkolt. Egy ló mellett. Aki elkapta és visszadobta az ágyra. Felnézett. Elrablója nem más volt mint egy kentaur, méghozzá aki már nem volt szomjas.
-Nyughass te fehérnépség! -szólt rá a lányra.
Mara hallott már történeteket róluk, tudta hogy szűz lányokat rabolnak,hogy asszonyaikká tegyék őket. Ezzel csak egy bökkenő volt. Félve nézett a kentaurra. Vajon megöli, ha elmondja neki?!
Nem látszott vérszomjas fenevadnak, csupán olyannak aki egy kis alkoholtól erősnek éri magát. Mondjuk erősebb is volt egy átlag emberhez képest. Mara megköszörülte a torkát.
-El kell mondanom valamit. - A kentaur kicsit meg-meg rogyott, ahogy próbált a lány mellett állni. Kicsit akadozva kinyögte.
-Hallgatlak.
-Nem vagyok szűz. Ezért lett volna az esküvőm holnap után.
Meglepetésére a kentaur elkezdett bömbölni.
-Még ez sem sikerül nekem. Egy semmire kellő vagyok,még rendesen nőt sem tudok szerezni.
A lány majdnem elnevette magát, kicsit vicces látvány volt egy bömbölő kentaur.
Megsajnálta szegényt.
-Tudod mit, ha visszaviszel a városba, beajánlhatnak a vezérnek és harcolhatnál a városért. Szerintem találnál is megfelelő asszonyt. A katonáinkat mindenki tiszteli a városban.
A lény nagy szipogások közepette elgondolkozott a dolgon. Majd megadóan bólintott.
-Rendben. Visszaviszlek, legyen így.
Így kezdődött Mara és a kentaur barátsága.